1.Nap (2010.08.29.Vasárnap)
Reggel 4 körül indultunk Szombathelyről. Bajánsenye felé vettük az irányt, melyet kis kerülővel sikerült is véghezvinni, ugyanis nem hallgattam a GPS-re, de végül is kb. 10 km-t kerültünk csak.
A „határátlépés” után ismét voltak kisebb problémák, mert itt már a GPS-re hallgattam, és bevitt valamilyen földútra Szlovénia területén, pedig úgy van beállítva, hogy azokat kerülje el.
Kis kóválygás után sikerült rálelnünk az A1 autópálya felé vezető útra, közben vásároltunk autópálya matricát is az egyik benzinkúton. (kártyás fizetés, 15 EURO volt az ára, melyet a bank 4222.- Ft-l díjazott.)
Miután felmentünk a pályára, már nyugodtan haladtunk célunk felé. A pályán tulajdonképpen nincs is szükség GPS-re, mert szépen ki van táblázva minden. Nekünk először Maribort, majd Ljubjana-t kellett nézni, végül pedig a Koper-i leágazót.
Üzemanyag kutak vannak az autópályán, de nem olyan sűrűn szerintem mint nálunk. Az árak mindenhol azonosak, társaságtól függetlenül. (legalábbis nekünk nem tűnt fel lényeges különbség) Én nem akartam Szlovéniában tankolni, gondolván majd Horvátországban tankolunk. Így is lett, de már világított a lámpa, mire találtunk egy benzinkutat a határ után. Ez kb. 30-40 km-re lehet a határtól. Vigyázzatok, mert trükköznek a fiúk!
Kártyával akartam fizetni, erre közlik velem hogy nem jó a terminál. Egyből vettem az adást, hogy itt EURO szerzés a cél, de nem tudtam mit csinálni. Volt nálam 100 kuna, a többit EURO-ban fizettem ki. Közvetlen a határ van ez szerpentinszerű út, melyen található egy pihenő. Javaslom mindenkinek itt egy kis pihenést beiktatni, mert csodálatos a kilátás:
A határátkelés simán ment, semmit nem néztek a vámosok.
A határ után kb. 15-20 km-re van egy kapu, melynél 14 kunát kell fizetni. Hogy ez hogyan megy nem tudom, mert nem kellett előtte sehol sem megállni jegyet tépni.
Elindultunk végcélunk felé, melyet szintén nem volt egyszerű megtalálni. Betiga-n volt a foglalásunk, melyet egy ismerősünk szerzett, ők ugyanis már vagy 20 éve ide járnak.
Nagy nehezen megtaláltuk. Szerencse hogy a GPS-be otthon beütöttük a ház koordinátáit, mert még mindig valahol kint kóvályognánk az úton. J Igaz, hogy úttalan utakon, de elvitt bennünk a szállásra.
Szállásadónk Marija, szívélyesen fogadott bennünk. Üdvözlő italként pálinka, feleségemnek pedig eper likőr. Saját bevallása szerint nagyon finom volt és ütős. J
Elfoglaltuk a szállást, majd Marija férje eljött velünk és megmutatta merre van a tenger, és mik a lehetőségek a közelben.
Ezután visszahoztuk, és lementünk mi is kocsival a partra, mely a háziak elmondása szerint 800 m. Nekem többnek tűnik, de majd holnap lemérem.
Maga a tenger nekem nagyon bejön. Szép tiszta a víz, csak hát mire bejut az ember…
Papucs nélkül meg sem próbáltuk, mivel sziklás-kavicsos az egész partszakasz.
Mindkettőnknek kicsit fura volt ez a kavicsos-sziklás part, mert eddig 4 éven keresztül Tunéziába jártunk, ahol ugye homokos a part. Valahogy az jobban bejön nekünk, de majd meglátjuk mit tudunk kihozni ebből. J
Olyan délután 4 körül feljöttünk, letusoltunk, majd elindultunk gyalog felfedezni a környéket.
Na ezt lehet hogy nem kellett volna hulla fáradtan, ugyanis olyan emelkedők vannak itt a környéken, hogy egy serpának is elég lenne üresjáratba felkapaszkodni.
De túléltük.
Vásároltunk 2 strandmatracot (tudjátok, az az összecsukható, füles.), ugyanis otthon sehol nem kaptunk normális minőségben. Ez megint érdekes volt, mert 20 euró volt az ára, de a vásárlás végén a figura kezembe nyomott 10 kunát. Nem értettük miért, de nem is firtattuk az okát. J
Sok minden nincs a környéken, úgyhogy másnapra Rovinj vagy Pula felfedezése van kitűzve.
Miután hazaértünk, kicsit még beszélgettünk a teraszon, ahonnét ez a kilátás van a tengerre:
...majd vacsora után lefeküdtünk.
2.Nap (2010.08.30.Hétfő)
A reggeli ébredés után hamar rájöttünk, hogy a mai fürdőzésnek lőttek, ugyanis ilyen kép tárult elénk.
Mindegy, gondoltuk úgyis Rovinj van tervezve, bepakolunk mindent, aztán ha olyan lesz az idő, tengerpartozunk egyet ott is. Hát nem lett.
Reggel olyan 18-19°- os hőmérsékletnél indultunk el. Beértünk Rovinjba, majd megkerestük az ingyenes parkolóhelyet, melyet ismerőseink ajánlottak.
A koordinátái, ha esetleg a fórumon, vagy linken nem jelenik meg helyesen: 45°4’ 37’’ N, 13°38’ 41’’ E.
Ezután elindultunk megkeresni a kikötőt. Mondanom sem kell, hogy megint eltévedtünk, és persze gyalog. Miután visszavonszoltuk magunkat a kocsihoz, megkérdeztük a közelben található OTP bank biztonsági őrét, hogy merre található az a k…a tengerpart. Ő készségesen mutatott egy irányt, hogy menjünk csak az utcán végig, semerre se kell lefordulni.
Mi kis naivak hittünk neki. Megint rossz irányba küldött bennünk. Ismét visszaindulás, majd a konzum bolt előtt megláttunk egy magyar rendszámú kocsit. Na jók vagyunk! Megkérdeztük tőle, hogy merre az arra. Ő végre elmondta a frankót, és végre megtaláltuk. Most már szag után is mentünk, ugyanis már messziről lehetett érezni a tenger illatát. J
Elkezdtünk nézelődni a kikötőbe, majd befizettünk egy 1 órás hajókirándulásra, mely végül is 1,5 órás lett. Ennek örülni kéne alapesetben, de alighogy elindult a hajó (még ki sem futott) olyan felhőszakadás lett, hogy azt hittük itt a vég.
Végig nagyon hűvös volt az idő, hol esett, hol nem, de rettentően hideg volt.
Így végül is annak örültünk, hogy újra szárazföldre léphetünk. Volt a hajón olasz ürge. Nem tudtuk eldönteni hogy tengeri beteg-e vagy részeg. Egész úton a telefonját szorongatta, meg a cigis dobozt és végig pörgött körbe-körbe és úgy járkált a hajón.
Kikötés után kisütött a nap is, és mivel megéheztünk, nekiláttunk valami kaja után koslatni.
A kikötőtől nem messze a piacnál, ettünk Cevapcica-t , ami nagyon finom volt, de asszem hirtelen ettük, mert már éhesek voltunk és kissé megfeküdte a gyomrunkat. (magyarul zabáltunk)
Ez után a felségem rávett, hogy fel a Szent Eufémia templomhoz, mert ott szép a kilátás.
Ez valójában igaz is, csak: K…a magasan van, és kitört megint egy olyan vihar, hogy olyan jó 1,5 órát bent raboskodtunk a templomba.
Miután kicsit csendesedett, elindultunk vissza. Hát én ilyen viharos szelet, még életemben nem éreztem, mint ami az úton lefelé volt, valamint a kikötőben. (Nem vagyok egy 20 dekás gyerek, de majdnem fellökött)
Közben megint ránk szakadt az eső, de nagy nehezen elértük az autót. Beültünk és látom a kijelzőn hogy 12°van. Ezért fáztunk ennyire rövid gatyában, meg pólóban.
Alig vártuk hogy hazaérjünk.
Én még most sem tudom magam betájolni, de erre a helyre aszfaltos úton még nem sikerült visszajönnünk. Mindkét GPS csak a földutakon hajlandó hazahozni bennünk. Mielőtt valaki azt mondja, hogy miért engedélyezem a földutakat, megjegyzem, hogy másfelé egyszerűen elveszti az irányt. (2 éves térkép van a TomTom-n, a Nokia-n friss van, de az meg nem tudom miért erre hoz.)
Majd csak kiderül.
Mára már semmi programunk nincs tekintettel arra, hogy …..km van a lábunkban, és örülünk hogy élünk.
Hogy holnap mi lesz? Hát még nem tudjuk. Nagyon remélem hogy végre tudunk tengerpartozni is egy kicsit, de ez nem rajtunk fog múlni, hanem az időjáráson.
3.Nap (2010.08.31.Kedd)
Reggel mikor kinéztem az ablakon, szép naposnak ígérkezett az idő:
Megreggeliztünk, ami olyan félpanziósra sikeredett. Ez azt jelenti, hogy reggel jól bekajálunk, és akkor napközben minimális táplálékra van szükségünk. 
Na nem azért, mert nem akartunk napközben kajálni, hanem mert valahogy éhesek voltunk és kicsit többet ettünk a kelleténél. Meg is beszéltük, hogy csak akkor jövünk fel ha megéhezünk, majd ebéd után visszamegyünk. Annyira vágytunk már egy kis napsütésre, hogy alig vártuk hogy lemehessünk a partra.
Kerestünk egy kis eldugottnak vélt helyet, ahová letáboroztunk.
Akkor ért a hidegzuhany, mikor megnéztem vizet. Olyan két centisre hűlt vissza.
Szerintem nem lehetett több 18-20°-nál. Nem is láttunk fürdőzőt egész nap, csak 1-2 bátrabb embert, akik véleményem szerint valamelyik északi országból jöhettek.
Egyszer csak kezdett feltámadni a szél, és kezdtünk fázni a parton.
Feljebb költöztünk a fák alá, de itt meg az óriás szöcskék támadtak meg bennünk:
Párat lecsaptam, mert egyik megharapta az asszonynak a lába ujját, de ez csak olaj volt a tűzre. Jött egy egész hadsereg. (És ezt szó szerint lehet érteni. Mint egy invázió, úgy letámadtak bennünk.) Elkezdték lakmározni elesett csapattársaikat:
Na mondom, jól nézünk ki. Olyan pofátlanok voltak, hogy belementek a papucsainkba is. Tulajdonképpen meg tudom érteni őket, hisz’ mi mentünk az ő területükre, de azt azért tisztelhetnék bennünk, hogy mégiscsak mi állunk a tápláléklánc tetején. J
Beletörődtünk, és felváltva napoztunk. Hol egyikünk figyelte a másikat, hol meg a másikunk.
Ezzel el is voltunk egy darabig, de kezdett egyre hűvösebb lenni, és mikor a nap is bujkált, már nagyon fáztunk.
Fürödni már nem tudtunk a tengerben (nem mintha előtte tudtunk volna), ezért szedelődzködtünk, és eljöttünk haza.
Természetesen mire hazaértünk, hétágra sütött a nap.
Mindegy, letusoltunk, rendbe szedtük magunkat és elindultunk sétálni.
Találtunk egy jobbnak mondható kis részt nem is olyan messze innét, ami szimpatikusnak tűnik, csak az a gond, hogy nem lehet viszonylag közel menni kocsival:
Lehet hogy valamelyik nap elnézünk még arra, de holnap ha jó idő lesz, ide a közelbe megyünk.
Hazafelé jövet lettem figyelmes a parttól kb. 50 m-re lévő étkezde áraira.
Amire mi azt mondtuk első nap, hogy biztos olcsóbb lesz Rovinjban, az bizony itt helyben jóval olcsóbb.
Pl.: Cevapcici 25 kuna (mi 40-ért ettük Rovinjban L ), Hamburger 18 kuna, Cheesburger 20 kuna.
Hát az árakról ennyit. 
Betértünk még az egyik parti vendéglátó helyre én ittam egy Karlovacko-t (13 kuna), a feleségem pedig egy Sprite-t (12 kuna).
Ki-ki döntse el, hogy ez kevés, vagy sok. (én sokallom)
Most nekiállunk vacsorát készíteni, aztán meglátjuk mit hoz a holnap.
Rossz idő esetén Pula, jó idő esetén tengerpart.
Bár az is lehet, hogy bepakolunk kaját, piát és átmegyünk Pulába. (városnézés, majd az ottani tengerparton fürdés.)
4.Nap (2010.09.01.Szerda)
Ma reggel ismét gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, bár ami a hőfokot illeti, eléggé be voltunk parázva. Olyan 12-13° körül volt. Mindenesetre bepakoltunk mindent és irány Pula. (épp a legfontosabb, a kaja maradt itthon.)
Első utunk a Getro-ba vezetett. Ha esetleg valaki nem tudná, ez a nálunk elterjedt Metróhoz hasonló áruház.
Mire odaértünk, már 20-22°-t mutatott a kocsi hőmérője.
Bementünk az áruházba, de igazából az árak elég húzósak még itt is.
Mást nem is vettünk, mint egy 2,5l-es (2 liter+0,5liter ajándék) sört, aminek 19 kuna volt az ára. Ez 40 Ft-os árfolyammal számolva ugyanannyi mint otthon egy félliteres, márkás sör a Metróban. Én sokallom az árát, mert PET-palackban van, és nagy kiszerelésben.
Na mindegy, ez van.
Ez után elmentünk megkeresni az Amfiteátrumot. Nem egy nagy szám. Fotót nem tudtam készíteni, mert felújítások vannak körülötte, és így nem igazán adja vissza a hely hangulatát.
Maga hely megtalálásában egyébként a No..a E52 telóm volt a segítségemre, ugyanis csont nélkül odanavigált bennünk.
Az építmény egyébként a kikötő mellett található. Parkolóhely nem nagyon van, de nekünk sikerült találnunk nem messze egy mellékutcában ingyenes helyet. Ez ha a tenger felől nézzük az Amfiteátrumot, akkor balra található a vasútállomástól nem messze. (Pár száz méter a kikötőtől.)
Körülnéztünk még a kikötőben, ahol készítettünk pár fotót is. Valahogy én úgy vagyok ezekkel a kikötőkkel, hogy akármerre is visz az utam, mindig az egyik úti célok között szerepelnek.
Ez után mivel mást nem akartunk megnézni (ez a felkészülésünk gyengeségének is betudható sajnos), elindultunk visszafelé fürdőhelyet keresni.
Már reggel mikor mentünk Pulába, kinéztünk egy csendesnek tűnő öblöt.
Visszafelé meg is álltunk, de sajnos ki volt téve hogy fürödni tilos.
Visszajöttünk egészen Barbarigáig, csak most elindultunk a másik irányba, mint amerre szoktunk járni eddig.
Semmi normális helyet nem láttunk, így hát letértünk egy bekötőúton.
A tengerhez vezető út egy olajfaültetvényen át vezetett, ami szépen gondozott, csak maga az út nagyon rossz minőségű. Sáros, elég nagy sziklák vannak az úton, ezért ezt az utat csak magasabb kocsival javaslom. (Nekünk Suzuki Ignis-l határeset volt.)
De az út végén a látvány kárpótolt bennünk. Gyönyörű partszakasz (ilyet még nem is láttam a környéken), nincs tömeg, csak egy apróság ami miatt esetleg nem felelhet meg másoknak: Nudisták vannak a partszakaszon. Életünkben először (legalábbis a feleségem) levetkőztünk és letelepedtünk. Annyira megtetszett a hely, hogy valószínű holnap is ide megyünk.
Fotót erről a helyről nem mertünk készíteni, mert egyrészt kerüljük a kellemetlen helyzeteteket, másrészt meg nem erről szól a történet. J
Ha valaki kedvet kapna hozzá esetleg annyit tehetek, hogy a bekötőút koordinátáit belinkelem.
Szélvédett, olyan 23°-t mutatott a hőmérő a kocsiban, de mi elégtünk egy kicsit a napon.
Ez volt az első nap, illetve hely, ahol meg tudtam mártózni végre a tengerben.
Szóval nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek, mert mi sem vagyunk az a kigyúrt manöken alkat, de itt senki nem foglalkozik a másikkal. (Lehet, hogy ez minden nudista strandon így van, de nekünk ez újdonság volt.)
Délután 4 óra körül aztán szedelődzködtünk, mert holnap is szeretnénk még napozni, és féltünk ha tovább maradunk, akkor már nagyon elégünk.
Miközben ezeket a sorokat írom, hol egyik felemre tudok ülni, hol a másikra nem. 
Most jöttek még a szállásunkra vendégek, eddig ugyanis egyedül voltunk, de hál’ istennek őket lent szállásolta el Marija, így maradtunk egyedül a felső szinten.
Mára ennyi, a holnapi napra nincs különösebb tervünk.
Ha jó idő lesz akkor strand, ha nem akkor még nem tudom…
5.Nap (2010.09.02.Csütörtök)
Ma reggel szép, napsütéses időre ébredtünk, tehát irány a strand!
„Természetesen” a nudistát választottuk. Egyrészt itt van a legnyugisabb hely, másrészt tetszett mindkettőnknek a dolog.
A megközelítésével kapcsolatban viszont: Felfedeztünk egy sokkal jobban járható utat.
Ezen az úton már bármilyen kocsival el lehet jutni a strandig.
Ha esetleg nem jelenne meg a google térképen megfelelően, akkor ezek a koordináták segítenek: 44°59’14,41’’É , 13°44’16,26’’
Felrakom azért eredetibe is a képet ide, ha esetleg valaki eltévedne, bár elég egyértelmű lesz GPS-l. A lényeg: Ha kijöttök barbarigáról, ezt a pontot kell megkeresni. Ez után egy földút vezet a strandszakaszig, mely egy Pinea fenyő liget mellett van. Nem kell megijedni, jó minőségű az út és egészen a partig lehet menni kocsival. (kb. 5 m-t kell gyalogolni)
Még annyit jegyeznék meg erről a nudista dologról, hogy elég sok helybeli is lejár ide munka után, kortól függetlenül. Van egy idősebb házaspár, ők minden nap jönnek. Hozzák a kis diós táskájukat, és a parton diót pucolnak. Közben fürdenek egyet, majd ismét diópucolás.
Jó volna nekünk is így élni…
Na szóval itt voltunk egész nap.
Sajnos sem tengeri sünnel, sem kagylókkal sem találkoztunk, max. 1-2 rák tette tiszteletét a parton. Csiga az van bőven a vízben, de mindegyik élő, így hát azokat nem bántottuk. Hagytuk őket a környezetükben.
Hazajöttünk, vacsora, fekvés.
Ez az egy baja van ennek a településnek, hogy semmi látnivaló nincs a közelben, ahová az ember el tudna esténként sétálgatni. Már ha ez baj egyáltalán.
Mi sem vagyunk az a bulizós, tekergő típus, de azért jó volna esténként járni-kelni.
Hát ennyi volt a mai nap.
6.Nap (2010.09.03.Péntek)
A mai nap elég felhősen indult.
A reggeli után lementünk ismét a strandra, és hát fel kellett öltözni rendesen mert fáztunk.
Sétálgattunk a strand környékén, aztán elkezdett kisütni a nap.
Visszasétáltunk a strandra, és ott voltunk egész nap.
Különösebbet nem tudok írni erről, mint a víz kissé hűvös volt, de azért fürödhető.
Hazafelé megálltunk a bazársoron pénzt váltani.
100 euróért kaptunk 705 kunát. Erről megint csak azt tudom mondani, hogy ki-ki döntse el magában megéri-e otthon váltani, vagy esetleg ha kedvezőbb áron jut euróhoz, akkor itt is át tudja váltani.
Itthon már várt bennünket Marija, a szállásadónk.
Ismét pálinkával kínált bennünk. Elfogadtuk. 
Mondtuk neki, hogy akkor vasárnap reggel olyan 8 körül elmegyünk.
Ekkor kiszámolta a szállásköltséget, és közölte velünk, hogy 1 napot nem kell kifizetnünk, mert rossz volt az idő. Mondanom sem kell nagyon jólesett ez a kedvesség a részéről, és meg is köszöntük neki illendően. (csak halkan megkérdezném: Nálunk a Balatonon, vagy bárhol az országban mikor tapasztalhatunk ilyen hozzáállást a turizmus terén?)
Elkértük a tolmács telefonszámát (ugyanis ő szokott segíteni, ha nem boldogulunk egymással), és mondtuk neki, hogy odahaza is ajánlani fogjuk ismerőseink körében.
Nem tartozik a leírás témájához, csak megjegyzem, hogy a vendéglátóink közül a férj hajdanán diplomata volt (Tanzánia nagykövete), és a ház telis tele van különböző afrikai dolgokkal. (trófeák, festmények, stb.)
Ennyi volt a mai nap, holnap ismét tengerpart a terveink szerint, aztán irány délebbre, majd a Plitvicei tavak. 
7.Nap (2010.09.04.Szombat)
Ma szerencsére jóra fordult az idő, bár egészen 10-11 óráig felöltözve üldögéltünk a parton.
Unalmamba szedtem pár tobozt, és 1-2 követ.
Aztán hál’ istennek kisütött a nap is. Végül olyan 25-26° körül volt, amit már kimondottan forrónak éreztünk az elmúlt napok hőmérsékletei után.
A tenger is mintha melegebb lett volna délutánra, mint az előző napokon. Valaki megmérte és ha jól értettük, akkor 25°-os volt. Ez szintén jó volt, mert korábban a neten néztük, és 20-21°-nak mutatta az elmúlt időszakban. Ezt egyébként éreztem is, mert mikor jöttem ki a vízből olyan érzésem volt, mintha melegebb lenne a levegőnél. De lehet, hogy csak beképzeltem magamnak. Nem tudom. J
Egyre több szlovén turista érkezik, és főleg a korombéliek. Nincs velük semmi gond, elvannak maguknak, mint ahogy mi is.
Amit még korábban is akartam írni: Se Rovinjban, sem pedig Pulában nem találtunk padokat, vagy egyéb ülőalkalmatosságot, amire le lehetne ülni séta közben egy kicsit pihenni.
Ez vajon mindenhol így van Horvátországban? Vajon mi lehet az oka? Mindegy végül is, ez van. J
Mást nem nagyon tudok írni a mai napról, semmi különös nem történt.
Holnap reggel olyan 8 körül indulunk tovább, aztán meglátjuk mi lesz.
A tervezett útvonal: Itt látható.
8.Nap (2010.09.05.Vasárnap)
Reggel elég korán megébredtünk mindketten, de mire elkészültünk, megreggeliztünk, lett ½ 8 – 8 óra. Bepakoltunk és elköszöntünk a házigazdánktól. Marija még aludt és elég kellemetlenül éreztük magunkat, hogy tőle nem tudunk elköszönni, de egyszer csak fut utánunk pizsamában, és a legnagyobb meglepetésünkre kezünkbe nyomott egy táskát. (Benne egy üveg pálinka és egy üveg bor.)
Látszott rajt hogy majdnem sírva köszön el tőlünk, de ezzel mi is így voltunk. Annyira jólesett ez a kis figyelmesség tőle.
Ha erőnk és anyagi helyzetünk engedi, biztos hogy visszatérünk hozzá jövőre is.
És akkor jöjjön az út:
Indulás után megbeszéltük, hogy az Isztria partján mégsem akarunk végigmenni, ezért választottuk az autópályát Rijekáig. (kapásból el is tévedtünk Perojban. )
Ez anyagilag a következőképpen nézett ki:
Az autópályára való felhajtás után egyből legomboltak tőlünk 9 kunát.
Ezután tempósan tudtunk haladni, mígnem elértünk az UCKA alagúthoz, ahol további 28 kunával lettünk rövidebbek.
Mindegy, valamit valamiért.
Mentünk tovább, és kezdett unalmassá válni az út.
Egyszer csak megpillantottuk a sokak által csak panoráma útnak nevezett utat.
Hát ezt elmondani nem lehet, hogy milyen részeken mentünk keresztül. Én ilyet eddig még filmeken sem láttam. Egész egyszerűen lenyűgöző a táj. Ezért nézzétek el nekem, hogy erről nem teszek fel ide fotókat, mert 1-2 képben bemutatni ezt képtelenség. De attól tartok, hogy akármennyit felrakok az albumba, még az sem fogja visszaadni a valóságot.
Készült az útról videofelvétel is, de az az igazság, hogy egyenlőre fogalmam sincs, hogy hogyan tudom majd megosztani veletek. L
Miután elértük a tervezett megállóhelyünket, szomorúan tapasztaltuk, hogy ez nem az amire mi számítottunk.
Mivel megéheztünk (ekkor már dél körül járt az óra) megálltunk egy út menti fast food jellegű étkezdénél és ettünk egy hamburgert és egy cheesburgert. (20 ill. 22 kunáért)
Elindultunk hát tovább délre, és sehol nem találtunk megfelelő szállást.
Vagy nem volt üzlet a környéken, vagy a part nem volt megfelelő.
Mígnem elérkeztünk egy Starigrad nevű településre.
Itt találomra bekopogtunk egy helyre, ahol kis alkudozás után megegyeztünk 25 Euró/éjszaka árban kettőnknek. Ezért a pénzért (gondolom utószezon lévén) kaptunk egy egész lakást.
Elmondani nem tudom milyen boldogok voltunk, hogy végre van 1 hely, ahol álomra tudjuk hajtani a fejünket.
Mivel elég fáradtak vagyunk, a mai tengerpartozás már nem lesz beiktatva.
Mentünk összességében 311 km-t, amire fizettünk az üzemanyagon felül 37 kunát útdíj, illetve alagútdíj címén.
Egy gyors sétára azért még futotta erőnkből. J
A többit majd az előttünk lévő napokban felfedezzük.
Jelenleg 27°van, ami azért kissé jobb mint az otthoni 16°. J
Hát mára ennyi…
9. Nap (2010.09.06.Hétfő)
Ma reggel dörgésre ébredtünk.
Kinéztünk az ablakon és ez a kép fogadott bennünk:
Szakadt az eső, és ahogy kinéz nem is akar elállni mostanában.
Fogalmam sincs mit fogunk csinálni egész nap. Még csak kirándulni sem tudunk, mert esik az eső folyamatosan.
Pedig látnivaló aztán volna bőven a környéken…
Ez van reggel 8 órakor.
És ez is maradt egész nap. 
10.Nap (2010.09.07. Kedd)
Még tegnap kérdezte a házigazda, hogy voltunk-e a Paklenica Nemzeti Parkban.
Mondtuk neki, hogy nem, de már nézegettük mi is, hogy közel van. Mondta, hogy kb. 3 km, ami igaz is.
Reggel 8 óra után (mivel megint felhős az idő, és napozásra illetve fürdésre alkalmatlan) beültünk a kocsiba és elindultunk.
A kapunál mindjárt ért bennünk az első meglepetés, mert a házigazda azt mondta, hogy a belépő 30 kuna. Tőlünk 40-t kértek. Vajon miért? Mert turisták vagyunk? Lehet.
Mindegy, kifizettük és elindultunk a parkba. Erről nagy vonalakba annyit lehet tudni, hogy kb. 150 km gyalogos úthálózata van, és a szebbnél szebb ösvényeken, kanyonokon át vezetnek. De erről bővebben a neten is találtok infót.
Egyébként itt forgatták annak idején a Winettou filmek egyes jeleneteit is.
Szóval haladunk a parkban az ösvényen, mely szebbnél szebb helyeken vezet át bennünk, és látjuk, hogy ki van írva: Manita Pec 40 min.
Na mondom, ez lesz a mi látnivalónk. (Mivel kaját nem hoztunk, ezért nem tudtunk bevállalni nagyobb távokat. Ezt amúgy utólag nem is bánom)
Elindultunk hát a tábla által mutatott irányba. Eleinte még csak lightosan vitt bennünk felfelé, de kezdett egyre jobban bedurvulni a dolog. Nem egy ponton azon gondolkoztam, hogy visszafordulunk. Én ilyen meredek, szűk sziklás ösvényt még nem láttam.
A tábla által jelzett 40 percbe természetesen nem fértünk bele. A mi szintidőnk jó 10 perccel meghaladta a tábla alkotójának idejét. Ez betudható talán rendszeresen edzett testünknek, a nem dohányzásnak és a fiatal korunknak. J (A valóságban pont fordítva igaz minden.)
Felértünk végre, összességében jó két óra erőltetett menetben. A tüdőnket majd kiköptük, a ruhánk csurom víz volt. (szerencse útközben volt egy forrás, melynek gyönyörű kristálytiszta és jéghideg vize volt.)
Megnéztem a telefonom a magasságunkat és ha lehet hinni neki, akkor olyan 400 m körüli értéket mutatott a tengerszinthez (vagyis a kiindulási pontunkhoz) képest. De ezt majd otthon megnézem, mert itt sajnos nincs netem. 
A pontos koordinátái egyébként a Manita Pec nevű barlangnak: 44°18’52,76’’É, 15°28’29,83’’K
A barlangról csak annyit, hogy egy több millió éves cseppkőbarlangról van szó. Nem egy nagy eresztés. Még egyszer biztos nem mennék érte ennyit. Íme egy kép a barlangról:
Itt egyébként elérhető az összes kép, amit a nemzeti park területén készítettünk: Katt ide.
A mi Aggteleki cseppkőbarlangunk állítólag sokkal nagyobb és szebb. (én még nem jártam ott, csak a feleségem. Ezért írom azt, hogy állítólag.)
Itt ért a második meglepetés bennünket. Mikor felértünk, akkor közli velünk a némber, hogy 15 kuna a belépő a barlangba. Néztünk egymásra, de kifizettük, ha már egyszer felküzdöttük magunkat ebbe a magasságba. Gyanítom, ha ezt már lent közlik a jónéppel, a kutya se néz feléjük sem, mert nem ér annyit az egész.
Megértem, hogy ebből élnek, de azért ennyire nem kéne lerántani a turistákat. Szedjék be kőkeményen a lóvét a rengeteg sziklamászó hülyegyerektől, akik ezért utaznak ide. Tévedés ne essék, nem a szabadban történő sportolás ellen vagyok. Egyszerűen rühellem, mikor valaki nagyképűségből (egy afféle újgazdag hóbortból) ezt a sportnak nevezett valamit műveli. Ha valami baj történik vele, fizet a biztosító ugyan, de utána az én pénzemen kezelik rosszabb esetben élete végéig. Na de ez csak én privát véleményem a dologról.
Szóval miután megnéztük ezt a barlangnak nevezett kis termet, elindultunk lefelé.
Mi kis naivak azt hittük, hogy ez már gyerekjáték lesz. Hát nem lett. A végén már majd összeestünk. Remegett kezünk, lábunk a sok sziklás szakasztól és a hatalmas szintkülönbségtől. Volt olyan szakasz hogy csak úgy pattogott a fülünk.
Szóval hullafáradtan levonszoltuk magunkat a kocsihoz, és elmentünk ebédelni.
Ettünk 2 hasábburgonyával (110 kuna), és mellé két 2,5 dl-es üdítő (26 kuna).
Hazafelé megkívántuk a fagyit. Ezt is ettünk. 10 kuna volt a 2x kb. 1,5 gombócnyi adag.
Itthon gyorsan lefürödtünk, és most írom ezt a beszámolót.
Holnap nem tudom hogy mit csinálunk ha rossz idő lesz.
Mára ennyit tudtam leírni.
11.Nap (2010.09.08.Szerda)
Ma reggel meguntuk a sok esőt.
9 óra után eldöntöttük, hogy eljövünk haza.
Szerencse a szállásadónk is belátta, hogy ott tartózkodásunk alatt 1 nap volt, mikor nem esett az eső és ezért jövünk el. Visszaadott 50 eurót a szállás árából és így mi is „boldogok” voltunk.
10 óra felé el is indultunk.
Olyan 1 óra körül megéheztünk, és gondoltuk megállunk egy benzinkútnál ebédelni.
Nem kellett volna. Ettünk 1 rántott szeletet hasábburgonyával, a feleségem egy rántott csirkecombot szintén hasábbal, és egy almás lepényt. Ittunk mellé két üdítőt is.
Mindez 207 kunába fájt nekünk. Gondolkoztam, hogy elhozom a tányérokat, evőeszközöket is, mert valószínű, hogy ez is bent volt az árban. Végül is otthagytam őket, nehogy összekenjék az autó kárpitját. (Bár annyira kipucoltuk, hogy a mosogatónak szerintem nem sok dolga volt.)
(Bár annyira kipucoltuk, hogy a mosogatónak szerintem nem sok dolga volt.)Elindultunk hát tovább és minden különösebb torlódás nélkül elértük a magyar határt.
Letenyénél léptünk be az országba. Miután átléptük a határt, szembesültünk a ténnyel, hogy itt bizony útfelújítás van. Nem elég a rengeteg kamion, még lámpás forgalomkorlátozás is van 5-10 km –ként. Így hát Körmendig majdhogynem lépésben voltunk kénytelenek megtenni az utat.
Este 5 óra előtt pár perccel értünk haza.
Végszónak az egész Horvátországi nyaralásunkról:
Összességében nem volt rossz, de kicsit többet vártunk ettől a nyaralástól.
Én óva intek mindenkit, hogy Szeptemberben elinduljon Horvátországba nyaralni. Az idő abszolút kiszámíthatatlan.
Maga az ország nagyon szép, de úgymond igazán szép, fürdésre alkalmas tengerpartot mi nem találtunk, ráadásul a víz is hideg volt. (Legalábbis azokon a részeken, ahol mi jártunk.)
Az árak: Hiába mondják a nagy Horvátország rajongók, hogy minek vinni itthonról ételt-italt. Az árak meglehetősen borsosak akár az Isztriát nézzük, akár az ország más részeit.
Nekünk ez a 10 nap mindennel együtt került 195.000 Forintba.
Lehet számolgatni: Tunézia tavaly 192.000 Forint volt félpanzióval. Ott ételre nem nagyon költöttünk, max. ásványvízre+sörre. Így is a 14 nap mindennel együtt belejött kb. 250.000 Forintba. Nos: Melyik az olcsóbb? A Horvátországi 10 nap, vagy a Tunéziai 14 nap?
Ja és ott garantált a jó idő még október végén is, homokos a tengerpart, az árak jóval kedvezőbbek, stb.
Ennek ellenére visszamegyünk még az Isztriára, de csak ha látjuk előre a jó időt (már amennyire lehet) és csak pár napra. Ezt is csak akkor, ha anyagilag megengedhetjük magunknak Tunézia vagy Egyiptom mellett...
