Pegiék blogja

 Djerba 2008 (Hotel Palace****)

1. nap: Maga az indulás kész katasztrófa volt. Először úgy volt 10.05.-kor indul a gépünk. Jött egy email: 12.05-kor indulunk. Na ez sem jött össze. Jött megint egy mail: Indulás 13.50-kor. Reggel 6-kor elindultunk Szombathelyről, hatalams dugó a fővárosban. Már aggódtunk, elérjük-e a gépet de végülis 11-kor megérkeztünk Ferihegy 1-re.

A bejárat melletti részen van egy citrom muskátliból készült sövény. Nagyszerű illata van. Megpróbáltunk bujtást szedni róla, amit a hazatérésig elültettem a balkonládába, de sajnos tönkrement két nap alatt, pedig gyökérhajtást szedtünk.
Miután végeztünk, még kicsit fotóztunk a parkban, majd kint is körülnéztünk egy kicsit. Elég húzós árak vannak a bazár illetve a fixes boltokhoz képest. Fogtunk egy taxit, és irány vissza hotel. Mivel sok időnk nem volt, ittunk a bárban egy sört + egy capuccinot és elmentünk vacsorázni.
Arab est volt, jellegzetes arab ételekkel mint pl. a kuszkusz, brik, stb. Voltak birka és halételek is meg különböző saláták. Mi egyébként nem rajongunk annyira az arab ételekért, de azért meg lehet enni azt is.
5. nap: Az egész napot a parton töltöttük, kis megszakítással: Kiléptünk a szállodától jobbra lévő pizzériába, gondolván eszünk egy pizzát. Na ez nem jött össze, mert tatarozták. Visszaballagtunk a hotelbe, és három óra körül ismét lementünk a partra.
Megbeszéltük Ágiékkal, hogy másnap elmegyünk Houmt Souk-ba busszal. Este felsétáltunk, tusolás, vacsora, fekvés. Nem tudom miért, de a nagy semmittevésbe is el tud fáradni az ember.
6. nap: Reggel 6-kor felkeltünk, lerohantunk reggelizni, és célba vettük a „buszmegállót”. Azt ugye nem kell mondanom, hogy busz, az nem jött.

Mindegy, fogtunk egy taxit, és bementünk azzal. (8 TD.) Nem a pénz miatt akartunk busszal menni, hanem egy kicsit belekóstolni ebbe is. Taxisofőrünk nagyjából a központban állt meg.
Megkérdeztünk egy járókelőt, hogy merre találjuk a „Marché Centrál-t”. Mosolyogva mutatta hogy előttünk van. Épp hogy csak ki nem bökte a szemünket.
Bementünk, és mentünk a szag után. Végre megpillantottuk a várva várt halpiacot, de szomorúan vettük tudomásul, hogy itt aztán árverés nem lesz. Pedig épp emiatt keltünk korán, hogy a LP-ben említett fergeteges halárverést megnézzük. Sajnos csak pár helybéli árulta az aznapi fogást. Pár kisebb halfajta volt, de semmi különleges.

Továbbálltunk, és körülnéztünk a piacon. Azt a tömény fűszer illatot, mely bejárta az egész környéket, nem lehet elmesélni. Ezt érezni kell! 
Láttunk valami zöld színű gyümölcsöt. Megkérdeztük mi ez. Füge! Hát az itthoni meg sem közelíti sem ízben, sem kinézetben az ottanit.
Körülnéztünk a bazárban is. Felhozatal a szokásos, de az árak szerintem Midounba jobbak. Itt vettünk azért jó áron bőrpapucsot (férfi cca.1500 ft.)
Betértünk egy ékszerboltba, és kérdeztük van-e „plekjork”. Kiderült csak ez van. J
Vettünk is kettőt (olyan 45gr./db) 100 euroért. (erről azt kell tudni, hogy nem arany, nem futtatott, de teljesen úgy viselkedik. Nem bántja tengervíz, nem feketedik, csak töredéke az ára.)
Addig-addig kóvályogtunk, míg jelzett a gyomrunk: Dél van, ideje valami takarmány után nézni. Bementünk a „La Berbere” nevű pizzériába, ami a luázsállomással szemben található, a rendőrség mellett. Fotót nem mertünk készíteni csak bent, mert a rendőrök nem biztos, hogy örültek volna nekünk ha nekiállunk fotózni.

Kértünk két Margherita nevű pizzát, de mikor megláttuk mekkora, egyből javítottuk egy db-ra a rendelést. Nagyon finom volt. Ott sütötték meg az orrunk előtt, és alig bírtuk megenni. A pizzáért, meg a 2 üdítőért fizettünk 3,6 TD-t.
Miután végeztünk, tanakodni kezdtünk, hogy merre tovább? Egyszercsak megpillantottam azt, amiért már tűvé tettem a szigetet: Citrommuskátli!!!
Kérdeztük az eladót mennyiért adja, és nem akartunk hinni a fülünknek: 1 TD/db. 
Gyorsan vettünk kettőt is. (Gyönyörűen hajtanak a cserépben itthon)
 Ezután fellapoztuk az LP-t, és elindultunk a kikötő felé gyalog. Elég fura helyeken sétáltunk mikor is megszomjaztunk, és betértünk egy helyi kocsmaszerű helyiségbe. A feleségnek egyből a mellékhelyiség kellett. Meg is bánta –velem együtt- , mert ekkora koszt én még a régi állomásokon sem láttam nálunk.
Mit volt mit tenni, a szükség törvényt bont, az üdítőket már kikértük. Szerencse poharat nem adtak, csak szívószálat. Ekkor ért a 2. meglepetés: Langy meleg volt. Na itt be is fejeztük a kocsmalátogatást, és célba vettük a kikötőt.

Volt mit sétálni, nem mondom, mire megpillantottuk a partot, de nagyon jó érzés volt így sétálni. A kikötőbe érve, már messziről látszottak a halászhajók. Öregebbnél öregebb szerkezetek voltak, de biztonságosnak tűntek.
A kikötő területén található egy hűtőház féle is. Jó lett volna itt kezdeni a napot és megnézni mikor a halászok kifutnak vagy megérkeznek, de majd jövőre biztos sikerül ezt is megoldani.
Készítettünk pár fotót is, de sokat nem tudtunk, mivel folyamatosan magyaráztak: fotó 1 dínár, fotó 1 dínár. Nem vagyok egy sóher fajta, de azért képenként 1 dínárt nem vagyok hajlandó fizetni főleg, ha nem is szerepel rajt ember.
Nézelődtünk még egy kicsit, láttuk a halászok hogy javítják a hálójukat, csónakjukat, hajójukat, stb. Készítettünk azért pár fotót sirályokról is, de meg kell mondjam, egyik se az a modell típus. Az istennek se akartak megmaradni egy-helybe, vagy legalább fölöttünk körözni.
Ezután kisétáltunk a kikötő bejáratához, ahol furcsa módon nem volt taxi. Sebaj, elindultunk gyalog, de szerencsére nem kellett sokat menni, és találtunk egy szabad kocsit. Mondtuk neki, hogy az El Ghriba zsinagógához szeretnénk menni. Semmi gond, el is vitt bennünk, de azt nem mondta a kis tetű, hogy csak este 6-kor lehet csak bemenni. 10 TD-be került ez a kis plusz kiruccanás nekünk.
Szerencse megvárt bennünk, és vele vissza tudtunk menni a hotelba.
Lementünk a tengerpartra, de hatalmas hullámok voltak, és kisebb fajta homokvihar kerekedett, olyan szél fújt. Szerencse már elég késő volt, és nem vesztettünk vele semmit, hogy nem a hotelban punnyadtunk aznap.
Vacsora: Különféle sülthúsok, a többi meg a szokásos.
7. nap: Reggel bementünk Midounba taxival a bazárba ajándékokat vásárolni. Nem tudom miért, de nekünk jobban bejött mint a Houmt Souk-i bazár.
Elvoltunk egy darabig, aztán visszamentünk a hotelba, és irány a tenger.
Ismét hatalmas hullámok voltak, és a dagály feljött egészen a napozóágyakig. Az első sor, teljesen víz alatt volt.
Elvoltunk elég sokáig, és este elmentünk az Al Djazira nevű boltba, sör ill. ivóvíz beszerzési célokkal. Az árakat már korábban leírtam, most ezt kihagynám.
Miután végeztünk vissza hotelba, és vacsora.

Vacsora után még kicsit sétálgattunk, és fekvés.
8. nap: Lementünk reggelizni, és ekkor fedeztük fel, hogy lehet kérni tükörtojást illetve rántottát is. Na ettől kezdve minden reggel kértem vagy egyiket, vagy másikat. A rántottát elég sok olajjal készítették, és számomra elég fura volt hogy megsütik mindkét felét. Azért ehető volt, és legalább egy kis színt vitt az amúgy elég egyhangú felhozatalra. Ez alatt nem azt értem, hogy nem volt jó, mert nagyon finom volt minden, csak hát jellemzően a Tunéziai hotelek reggeli választékára……
Reggeli után lementünk a tengerpartra és egész nap lent voltunk.
Vacsora: Helyi jellegzetességek. Egyébként hetente ismétlődik a menü, de azért finom, és bőséges a választék. Aki ebbe a hotelba nem találja meg a számítását kaja ügyben, az már otthon sem tud magának választani szerintem. 
9. nap: Reggeli után ismét tengerpart, hál’ istennek végre viszonylagos szélcsend és hullámmentes volt a tenger is. Először láthattuk a tengerfenekét. Apály volt, és nagyon jó volt a víz hőmérséklete is.
Délutánra sajnos már dagály lett, de azért így is jó volt.
Este átsétáltunk a „Super Marketbe” egykét apróságot vásárolni.
Vigyázni kell, mert a bazárhoz képest horror áron adják a táskákat, és egyéb árucikkeket.
10. nap: Elég borús és hűvös időre ébredtünk, ezért reggeli után kimentünk körülnézni a hoteltől balra eső részen is.
Errefelé nem sok minden látnivaló volt. Nem messze a hoteltól található egy golfpálya. Elég rendezettnek tűnt kívülről, de menni nem mertünk.
Továbbsétálva volt még 1-2 hotel, aztán vége.
Közben kezdett kicsit feljavulni az idő, ezért visszasétáltunk a hotelba. Úgy döntöttünk, hogy ma fent maradunk a medencénél. Ezt egyrészt az időjárás miatt is tettük, másrészt kíváncsiak voltunk milyen műsorok vannak napközben a medencénél. Az animátorok előtt le a kalappal. Egész nap foglalkoztatták a jónépet, csak kár hogy franciául volt az egész. (Nem mintha perfekt angol vagy német tudásunk lenne, csak abból legalább értettünk volna valamit)
Itt bent a medencénél egész tűrhető volt a hőmérséklet, és a szél sem fújt annyira mint a tengerparton. (A parton ezen a napon talán senki sem volt.)  Elvoltunk itt szépen, este megvacsoráztunk (tengerész-est volt), majd kis séta és ennyi volt a mai nap. 
11.nap: Reggelivel indítottuk a napot. Jött egy ostoba nő, aki kivette a nyers tojást és azt kezdte törni. Na ezen jót derültünk. Pedig ki van írva feketén-fehéren, hogy hol található a főtt tojás is. (Később a reptéren jöttünk rá, hogy magyar volt. El is szégyelltük magunkat amiért kinevettük.)
Reggeli után lementünk a tengerpartra. Hatalmas apály volt. Eddig talán egyszer sem húzódott vissza a víz, mialatt kint voltunk. Szuper volt. 
Este átléptünk a boltba vizet vásárolni, utána vacsora. Arab est volt, a szokásos arab ételekkel.
12.nap: Reggeli után lementünk a tengerpartra, és annak ellenére ott is maradtunk, hogy rettentően fújt a szél. Már-már homokviharszerű állapotok uralkodtak, de kitartottunk, mivel más programunk már nem volt.